Az erdőgazdálkodásban nemcsak az számít, mennyi bevételt hoz a kitermelt fa. A tovább növekvő állomány szénmegkötésének is lehet gazdasági értéke: ennek lehetséges hatását elemezte Kis András, Rácz Viktor, Szajkó Gabriella és Ungvári Gábor, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont munkatársa.
A kutatók a magyar erdők meglévő fafaj- és korszerkezetére épülő FOX-modellel vizsgálták, hogyan változtatná meg a fakitermelés időzítését a szénmegkötés pénzügyi ösztönzése. Az eredmények szerint megfelelő ösztönzőkkel hosszabb vágási ciklusok alakulhatnának ki. Az ötven eurós, tonnánkénti szén-dioxid-árat feltételező számításban 2050-re 164 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő többletszén maradna az élőfakészletben az ösztönző nélküli forgatókönyvhöz képest.
Fontosak azonban a modell korlátai. A számítás nem vizsgál új erdőtelepítéseket vagy változó fafajösszetételt, és nem számol az aszály, a kórokozók, illetve a fapusztulás hatásával. A talajban és a holtfában tárolt szén sem része a vizsgált többletnek. Az eredmény ezért nem általános fakitermelési recept, hanem egy lehetséges ösztönzési rendszer hatásának elemzése.
A szerzők szerint az erdők szerepének erősítése nem helyettesíti az energiahatékonyságot vagy az ipari kibocsátások csökkentését. A szénmegkötés ösztönzését a változatos, ellenálló erdők megőrzésével együtt érdemes vizsgálni.
Sajtóanyag alapján. Forrás: Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont; továbbította a Helló Sajtó! Üzleti Sajtószolgálat.